Az önkéntes karbonpiac a karbonárazás vállalati működésben történő gyakorlati megjelenésének egyik módja. Elszámolási egysége a karbonkredit, egy átruházható tanúsítvány, amely azt bizonyítja, hogy valamely szereplő 1 tonna szén-dioxid egyenértékesen számolt többlet emissziócsökkentést vagy karboneltávolítást ért el, azonban az abból származó zöld állítások jogát pénzügyi ellenszolgáltatás fejében átengedte egy másik piaci szereplőnek, hogy az ellentételezzen vele. A szereplők - legyenek szabványgazdák, projektfejlesztők, tanúsítók, zöld beruházók, vagy kreditvásárlók - mind önkéntesen lépnek a piacra, tehát tevékenységük túlmutat a szabályozáson és a nemzeti vállalásokon, azaz többleteredményt okoz a klímavédelemben.
Az önkéntes karbonpiac a globális dekarbonizáció „makrancos hölgye”: alulról jövő, önkéntes és önszabályozó kezdeményezésként alakult ki, de ez a sokszínűség és szabályozatlanság egyben a gátja is a további fejlődésének. A piac jelentős változáson megy keresztül, az egymással is összefüggő megatrendek alakítják át gyökeresen a működését. Szabályozásra van szükség, amely egyben a projektfejlesztési irányok alapvető változását is jelenti: egyértelmű fókuszba került a technológiai karboneltávolítás és a természet alapú karbongazdálkodás, amely nagy lehetőséget jelent hazánk számára is.
A karbongazdálkodás az EU szabályozási fókuszában
A karbongazdálkodás világában az ökológia, ezen belül egész pontosan a talaj szénmegkötő képessége válik monetáris értékké, tehát egy mérhető, auditálható, és egy egyre értékesebbé váló pénzügyi eszközzé, azaz karbonkreditté. A karbongazdálkodás nem pusztán agrártechnika, hanem civilizációs döntés is arról, hogy az agrárgazdaság területén a rövid távú kitermelésben vagy hosszú távú ökológiai stabilizációban gondolkodunk-e. Az EU ezt felismerve a szabályozási fókuszába helyezte a karboneltávolítást és a karbongazdálkodást. Az EU ezzel mások számára is követendő irányjelzést adott, és Wopke Hoekstra, az EU klímaügyi biztosa konkrétan ki is mondta a pozitív jelzésadást, mint a szabályozás egyik célját. A szabályozás lényege az, hogy a karboneltávolítási és karbongazdálkodási karbonkreditekkel történő kibocsátás-ellentételezést az EU nem csupán jogilag legitimálja, hanem egyenesen gazdaságilag is ösztönzi a piaci szereplő számára.
Ennek érdekében az EU 2024-ben a világon elsőként elfogadott egy, az önkéntes karbonpiaci tanúsítási rendszerekre vonatkozó áltáthatósági szabálycsomagot (CRCF), amelyhez a 2025 év végi végrehajtási rendelet már komplex folyamati, módszertani és minőségi előírásokat tartalmaz, illetve szabályozza a szabványgazdák, tanúsító szervezetek és projektfejlesztők munkáját. Azonban a szabályozási folyamat itt messze nem áll meg. Erről beszélt az idén március közepén Padovában megrendezett és a sorban immár harmadik European Carbon Farming Summit rendezvényen Valeria Forlin, a klímavédelemért és így a CRCF szabályozásért is felelős Uniós szervezet (DG CLIMA) helyettes vezetője, amit az alábbiakban röviden összefoglalok.
A szabályozás terjedelme
A CRCF a tanúsítási keretrendszerben több területre és azon belül önálló módszertanokra bontja a szabályozás terjedelmét, melyek szakmailag az idén január végén közzétett és 2027. január 1-jétől alkalmazandó GHG szabványon (GHG Protocol Land Sector and Removals Standard 1.0) alapulnak. A terjedelem a következő főbb területekre vonatkozik:
- Technológiai karboneltávolítás. A szabályozás lehetővé teszi a projektgazdák számára, hogy a technológiai karboneltávolításokat az EU rendszerében elszámolhassák és CRCF akkreditált karbonkrediteket hozzanak létre ezek alapján. Három konkrét módszertan alkotja ezt a területet: az első a bioenergia-termelés szén-dioxid-leválasztással és tárolással (Bio-CCS), a második geológiai tárolással párosuló technológiai szén-dioxid-leválasztás a levegőből (DACCS), míg a harmadik csoportot a bioszén (BCR) előállítására és mezőgazdasági felhasználására irányuló projektek alkotják. 2026 február elején a Bizottság már elfogadta és társadalmi vitára bocsátotta ezeket.
- Karbongazdálkodás. Ezen a területen is három módszertant határoz meg várhatóan az EU, melyek elfogadása és társadalmi vitára bocsátása idén április végére várható. Ide tartozik elsőként a regeneratív mezőgazdaság (beleértve az agrárerdészetet is), amelynek célja, hogy a talaj szerves szén-dioxid-készletei az idő előrehaladtával mérhetően növekedjenek a földművelés átalakításának eredményeképpen, és ezáltal karboneltávolításra kerüljön sor anélkül, hogy a területek kikerülnének a mezőgazdasági hasznosítás alól (kemikáliák bevitelének csökkentése, fedőnövény-termesztés, felhagyás a mélyszántással stb.). Másodikként a földhasználat-változás említendő, melyek eredményeként a területek kikerülnek az intenzív mezőgazdasági hasznosítás alól, ökológiai és jogi átminősítésre is kerülnek (pl. tőzeglápok és vizes élőhelyek helyreállítása), és így a karbonelnyelésen túl, a biodiverzitás jelentős növekedéséhez, valamint az elsivatagosodás elleni védekezéshez is kiemelten hozzájárulnak. Végül, ide tartozik a fenntartható erdőgazdálkodás is, amely vagy erdők telepítését jelenti olyan területeken, ahol korábban nem volt erdő, vagy az újra-erdősítést, tehát az erdőborítás helyreállítását korábban erdős területeken. Új fogalomként megjelent az ellenálló erdőgazdálkodás is a szabályozási terjedelemben, ami az erdők egészségének javítása a hőmérséklet-emelkedéssel, a változó vízháztartási viszonyokkal, a viharokkal, a tűzvészekkel és a kártevőfertőzésekkel járó társadalmi kockázatok csökkentése érdekében.
- Épületekben történő karbontárolás. Az EU Biogazdasági Stratégiájára épülő innovatív karbonkredit keletkeztetési módszertan kidolgozását a Bizottság 2026 végére ígéri, amelynek célja, hogy a karbonkreditek kibocsátása által biztosított többletjövedelem segítségével utat nyisson az építőipari értékláncokban a gyártás során biogén eredetű szén-dioxidot a végtermékben hosszú távra (legalább 35 évre) letároló építőanyagok fejlesztése és elterjedése előtt.
Két fontos terület láthatóan kimaradt a CRCF szabályozás ma ismert terjedelméből, de ez nem marad így tartósan. A konferencián elhangzottak szerint a Bizottság dolgozik azon, hogy a terjedelmet kiterjessze belátható időtávon ezekre is. Egyrészt az állattenyésztéshez kapcsolódó karbongazdálkodási tevékenységekre, különös tekintettel a marhatartáshoz kapcsolódó bélfermentáció alapú, valamint az általános szilárd és hígtrágya-kezelési technikákra. Másrészt, a vállalatok termelési értékláncához kapcsolódó dekarbonizációs célú közös beavatkozások (insetting) elszámolására, a tervezett szabályozást hozzáigazítva a területen megjelent új módszertani szabványokhoz, mint például az Science Based Target Initiative Corporate Net-Zero Standard (SBTi V2.0) vagy a Value Chain Intervention Framework (VCIF).
A szabályozott piac tervezett működése
A 2025 végén megjelent rendelet (EU 2025/2358) részletesen leírja a piac tervezett működését, a meghatározza a tanúsítási rendszerek működésére, a tanúsító szervezetekre és az audit folyamatokra vonatkozó tanúsítási szabályokat. Néhány fontos pontot szeretnék kiemelni belőle:
- Tanúsítási rendszerek akkreditációja. A nemzetközi önkéntes karbonpiaci tanúsítási rendszerek (pl. Verra, Gold Standard stb.) a már meglevő és a CRCF jogszabályi elvárásokhoz illesztett, vagy a fent említett új GHG szabványra épülő teljesen újonnan kialakított karbongazdálkodási módszertanaikat akkreditáltathatják a Bizottságnál. Az akkreditációs folyamatot 2026 májusától kezdhetik meg, amikorra a Bizottság az értékelési eljárásrendet is kidolgozza. Ugyanez vonatkozik a tanúsítási rendszerekhez kapcsolódni kívánó független tanúsító szervezetetek akkreditációjára is. A Bizottság ígérete szerint nyitott végű lesz az akkreditációs folyamat, tehát nem lehet róla lemaradni.
- Talajszén és biomassza modellek jóváhagyása. Az akkreditációra bocsátott módszertanok mögött álló talajszén és biomassza kalkulációs modelleket az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel (EEA) kell előzetesen elfogadtatni, amely azokat az átláthatóság, hitelesség, alkalmazhatóság és a pontosság négyes elvárásrendszer alapján értékeli. Az egyenlő verseny érdekében a jóváhagyott modelleket az EEA felveszi az elfogadott talajszén és biomassza modellek adattárába és onnantól azok bármely projektfejlesztő számára szabadon felhasználhatók lesznek.
- Egységes karbongazdálkodási adatbázis létrehozása. Az előző ponthoz kapcsolódóan, Biogazdasági Stratégia vállalása alapján az EU létrehoz egy központi karbongazdálkodási adatbázist, amely az alkalmazható talajszén és biomassza modellek mellett tartalmazza még az alapvonal meghatározásához felhasználható, az EU által hitelesnek minősített emissziós adatbázisok és távérzékelési eszközök jóváhagyott listáját. Az EU Joint Research Centre (JRC) által kidolgozandó mérési módszertan az emissziós faktorok mellett egységesített alapvonal értékeket és scope 3 benchmarkokat, valamint előre kalkulált karbongazdálkodási hatásmértékeket is tartalmazni fog, a tagállami nyilvántartások minőségének biztosítása mellett. Mindezzel az EU a kapcsolódó projektfejlesztési költségeket kívánja csökkenteni, és így a keletkező értékből is minél több maradjon a projektgazdáknál.
- Központi EU Carbon Registry felállítása. Az EU egy saját karbonkredit nyilvántartó szervezetet kíván felépíteni legkésőbb 2028-ra, amely az összes CRCF akkreditált karbonkreditet és azok teljes élettörténet nyilvántartja a hitelesség megteremtése érdekében. Ez a központi nyilvántartás a tervek szerint a blokklánc technológiára építve kapcsolódik a nemzetközi tanúsítási rendszerekhez. Magyarán, a Bizottság célja szerint csak az EU Carbon Registry által nyilvántartott karbonkreditek tekintetében az EU minőségi garanciát nyújt a vásárlók számra, akik ezen karbonkreditekkel ellentételeznek. A tárgykörben jelenleg több komoly projektet is finanszíroz az EU az Horizon program keretén belül, úgymint az Open Geospatial Carbon Registry (OGCR), amely egy olyan térinformatikai projekt, amelynek az a célja, hogy nyílt forráskódú mérési keretrendszert biztosítson a szén-dioxid-megkötés nyomon követéséhez és tanúsításához az európai mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban. Vagy ilyen a Carbon Farming Monitoring and Registry (CAFAMORE) projekt is, amelynek célja, hogy felgyorsítsa a karbongazdálkodás elterjedését Európában egy megbízható, digitális és szabványosított Monitoring, Reporting és Verification (MRV) rendszer kidolgozásával, amely a mezőgazdasági karbonmegkötés standardizált nyomon követésére, jelentésére és ellenőrzésére szolgál.
A karbonkreditek értékesítésének támogatása
Itt értünk el a legneuralgikusabb ponthoz, mivel az önkéntes karbonpiac alapvetően évek óta a kereslethiány problémájával küzd. Ezért az EU az ellentételezési keresletgenerálást, mint kimondott célt is a stratégia fókuszába helyezte, amelyre több lehetséges mód is nyílik.
- Összekötés a megfelelőségi piaccal. Kezdetben az EU egyértelműen úgy kommunikált, hogy vizsgálja annak a lehetőségét, hogy a CRCF akkreditált karbonkrediteket a projektfejlesztők az EU Carbon Registry-nél valamilyen szabályrendszer mellett karbonkvótákra (EUA) tudják konvertálni. Ez esetben a konverziót követően az értékesíthető lenne az EU Kibocsátáskereskedelmi Rendszerében (EU ETS) is, így azzal már nemcsak önkéntesen vállalt, hanem jogszabályban előírt kötelezettséget is tudnának a kötelezett vállalkozások ellentételezni. Ennek több előnye lenne, mivel egyrészt az agrárgazdasági projektgazdák számára megnyitná a hozzáférést egy sokkal nagyobb méretű és lényegesen magasabb egységárakkal jellemezhető piachoz a végtermék jogi átminősítésén keresztül. A konverzió a karbongazdálkodási projektfejlesztések megtérülését jelentősen megnövelné és a gazdák számára megfelelően biztosítaná a kieső jövedelmek pótlását (a földhasználat megváltozása esetén), vagy a növekvő költségek kompenzálását (a regeneratív technikák esetében). Másrészt, az ingyenes kvótakiosztás 2035-ig tartó fokozatos kivezetésével és az EU ETS2 párhuzamos bevezetésével járó, potenciális „ársokk” hatását is tompítaná a kötelezettek irányába. Azonban, mára ez a konverziós lehetőség úgy tűnik, hogy lekerült a napirendről a világgazdasági válsághelyzet és az európai gazdaság versenyképességi kihívásai következtében, az EU is már az EU ETS szigorításának a „felvizezéséről”, és így a konverziós lehetőség helyett inkább az ingyenes kvótaallokáció meghosszabbításán gondolkodik.
- EU Vásárlói Klub létrehozása. Ha a piaci szereplők által vágyott konverzió nem működik, akkor marad az önkéntes ellentételezési szándék támogatása és az EU minőségbiztosításának kihangsúlyozása, mint második legjobb megoldás. Láthatóan ez új helyzet, az EU igyekszik megoldást találni arra a dilemmára, hogy a nehezedő világgazdasági helyzetben miképpen lehetne önkéntesen vállalt ellentételezésre hatékonyan rávenni a vállalati szektort. Ezért idén tavasszal egy kutatást indítanak az érintett vállalati körben és értékláncok mentén, melynek eredményét és a tervezett keresletgeneráló intézkedéseket május 21-22-én Brüsszelben tartandó „CRCF Days” rendezvényen fogják bemutatni. Amint ez megtörténik, akkor újra visszatérek majd a téma elemzésére, hogy elégségesek-e az intézkedések a célok eléréséhez.
Összességében jelenleg úgy látom, hogy az irány jó, az önkéntes karbonpiacnak valóban szüksége van a jogszabályi elismerésre, egyértelmű iránymutatásra, minőségbiztosításra, könnyen és mindenki számára hozzáférhető módszertanokra, és persze projektfejlesztési támogatásra. Azonban, mindez a megfelelő kereslettámogatás, tehát a CRCF karbonkreditek karbonkvótára történő konverziójának hiányában ez csak „pótkávé”, csak a töredékét fogja hozni az ambícióknak, és azt is egy sokkal lassabb és nehézkesebb felfutás mellett. Így könnyen elképzelhető, hogy a happy end végül érdeklődés hiányában elmarad, és ebben az újhullámos rendezésben végül Petruchio minden jószándéka ellenére megijed a nehézségektől, visszalép egyet, és így végül nem nyeri el Katalin bizalmát, a makrancos hölgy továbbra is magányos marad.