Ma már mindennek van listája, miért ne lenne a legjobb klímakatasztrófás filmeknek ilyenje?! A cli-fi, azaz a klímakatasztrófát ábrázoló mozik rangsorolása több ismert filmet is listáz (Waterworld-Vízivilág - 2012, Holnapután - 2004 stb.), de a legerősebb áthallást egy kevésbé felkapott filmsorozattal kapcsolatban érzek. A „Snowpiercer: Túlélők viadala” szintén bent van a Top10-ben: ez egy disztópia sztori, felmelegedés helyett jégkorszak a környezete, a története azonban egyszerre Amerika kapitány születése és Viktor Pelevin életvonatának fagypont alatti verziója. Ebben a filmben az ismert, kötött pályán egye csak előre robogónak tűnő világról kiderül, hogy valójában már inkább körbe-körbe jár, és akik a rendszert vezetik, azok sem biztosak benne, hogy ez így célba juttatható. Nem tudni, hogy az irány egyáltalán jó-e, az meddig lesz még tartható, ha valami nem változik. Ez a bizonytalanság a párhuzam nálam a Párizsi Klímaegyezménnyel (2015), illetve amit annak a célra tarthatóságáról gondolok.
Manapság, amikor karbonlábnyom sztori egyre inkább a Scope3-ról szól, azt látom, hogy a rakétahajtómű harmadik fokozatát vizsgálja mindenki ezen a járművön, amin utazunk az ismeretlenbe. Az első két fokozat (Scope1: a közvetlenül a vállalat általi kibocsátás megregulázásáról szól, a Scope2: a felhasznált energia eredetével kapcsolatos regulációt jelentette) után a Scope3 a vállalatot körülvevő ökoszisztéma, tehát az ellátási lánc (upstream) és a cég termékeit a gyártásukba vagy szolgáltatásukba beépítő vevők, illetve végfelhasználók (downstream) körének, vagyis a közvetett kibocsátás feltérképezéséről és kibocsátáscsökkentéséről szól. A vállalatoknak a globális másfél °C-os globális felmelegedési limit tartásához rendelt dekarbonizációs útvonalon “tudományon alapuló célokat” (Science Based Targets, SBTi) szükséges meghatározniuk, és - ha a beszállítóik kibocsátása eléri a cég teljes kibocsátásának 40 százalékát - a kibocsátás csökkentését a vállalatnak meg kell követelnie a partnereitől. Az SBTi idén jelentette meg az ajánlásainak a második generációját (SBTi Corporate Net Zero Standard v2.0).
A Scope3 rendszer persze a valóságban ennél jóval bonyolultabb, de hogy van benne ráció, gazdasági potenciál és üzlet is, azt elég jól megmutatja, hogy az edukációba nem csak a fenntartható fejlődés világtanácsa (The World Business Council for Sustainable Development; WBCSD) állt bele, hanem a tanácsadói iparág is, például a PwC, méghozzá teljes mellszélességgel. Érthetővé válik ez az igyekezet, ha hozzátesszük, hogy a vállalatok teljes karbonlábnyomának a Scope1 és Scope2 együttesen nem teszi ki a harmadát; általában a kibocsátások legalább 70 százaléka a Scope3 kategóriába esik. Vagyis a szennyezés zöme az ellátási láncból származik, vagy a termék- vagy szolgáltatáshasználat során keletkezik, melyek kezelése ezért egyrészt - bármilyen körülményesnek és nehézkesnek tűnik is - központi részét jelenti a Párizsi Klímacélok megvalósíthatóságának, másrészt a az ellátási lánc mentén fellépő kölcsönösség elve miatt az érintettek magas fokú együttműködését igényli.
A cél érdekében vállalatoknak így e területen is drasztikusan csökkenteniük kell a károsanyag kibocsátásukat. A kérdés az, hogy ehhez a vontatómozdonyt fel lehet-e kellő mértékben fűteni. És itt van már bizonytalanság jócskán…. A Trump adminisztráció kifarolása az egyezményből ennek csak az egyik tétele, mert a szigorú regulákkal, tiltással és büntetéssel kikövezett uniós szabályozói hozzáállás (plusz az EU-bürokráciával szembeni tagállami és/vagy iparági fenntartás, ellenállás és/vagy lobbizás) ugyancsak leamortizálta már a célra tartási kedvet, miközben - lásd az európai autóipari jövőképet - nem is volt eléggé hatékony. Nagy a bizonytalanság, mert miközben ezt a cikket írom, éppen az EU politikai döntéshozóinak a végső döntésére várunk a 2040-es európai klímacélok és hozzárendelt eszközök tekintetében, amelynek elemzése valószínűleg önmagában megér egy önálló cikket majd.
Az MIT és a CSCMP frissen kiadott ellátási lánc fenntarthatósági jelentése azonban több mint reményt keltő. “A vállalkozások, a befektetők és a fogyasztók egyre magasabb társadalmi és környezeti fenntarthatósági szabványokat követelnek, és az ellátási láncok központi szerepet játszanak ezek teljesítésében” - írta a dokumentum fontosságát indokolva az anyag előszavában Mark Baxa, a CSCMP elnöke és vezérigazgatója. A több mint 40 oldalas jelentés pedig azt erősíti meg, hogy a fenntarthatóság a vállalatok számára már nem kis színes információ vagy periferikus adatsor az ellátási lánc stratégiáikat illetően, hanem a Scope3 emisszió iránt érzett felelősség mostanra egyértelműen bekerült a hosszú távú növekedést célzó berendezkedésükbe, amelyben már nem a politikai kényszer az egyetlen stimulációs faktor.
„A vállalati fenntarthatósági stratégiák a nemzeti klímapolitikai változásoktól függetlenül is működhetnek, a szövetségi politikai álláspontokon túlmutató tényezők vezérelhetik őket, vagy alkalmazhatják a szervezetük céljainak eléréséhez szükséges legszigorúbb szabályozást” – olvasható a dokumentumban az egyik ábra magyarázataként, melyből kiderült, hogy az EU-ban a vállalkozások 60 százaléka helyesli az ellátási láncra kiterjesztett nyomást, és így tesz az észak-amerikai cégek 46 százaléka is, ami bizony tényleg megsüvegelendő és optimizmusra ad okot. Az is elgondolkodtató, hogy a külső nyomás mellett egyre inkább a belső meggyőződés előre mozgatja előre a cégeket: a fenntarthatósági célokat deklaráló vállalkozások a felmérés szerint 74 százalékkal nagyobb valószínűséggel fektetnek be olyasmibe, amivel hatékonyan csökkentik a kibocsátásukat. Ez azt „hangsúlyozza, hogy az átláthatóság és a hatékony végrehajtás kulcsfontosságú tényezői az érdemi előre lépésnek” – áll a jelentésben.
Amennyiben a fenntarthatóság így valóban beágyazódik a vállalati üzleti stratégiákba, akkor tényleg eljöhet a végső áttörés, ahogy azt korábban már megírtam. Így talán a körbe-körbe járó űrhajó is végre irányba állítható a megfelelő célkoordináták megadásával és a harmadik hajtómű fokozat beüzemelésével.
Ezt a cikket először 2025. november 7-én tette közzé Tóth Levente, a mitigia vezérigazgatója, a személyes LinkedIn-profilján.